Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Támadnak a delfinfejű idegenek (Alien vs. Ninja, 2010)

Villogó pengék, látványos akciójelenetek! A Földön túlról érkező rettenet! Vér, erőszak és formás hátsók bőrnadrágban! Hát persze, hogy az Alien vs. Ninja a Vico filmje is lehetne!

avn00.jpg

Az Alien sorozat sikerét meglovagoló mockbusterek és ripoff-filmek megjelenése nagyjából két, számottevő korszakra osztható. Az olcsó kópiák első hulláma a Nyolcadik utas a Halál sikere után szabadult a világra és olyan alkotásokat sorolhatunk ebbe a vonalba, mint az 1980-as Contamination, a '81-es inseminoid, vagy épp a '85-ös, már címében is meglehetősen pofátlan nyúlásra utaló Creature.

Természetesen a nyolcvanas évek után is készültek bőven olyan zs-kategóriás filmek, melyek az Alien-mozik sikerét meglovagolva próbálták magukat eladni, azonban a második, számottevő hullámot a kétezres évek második felére, az Alien vs. Predator megjelenése utánra datálnám. Ez időtájt láttak napvilágot ugyanis az olyan csodák, mint a méltán híres Asylum stúdió remeke, az Aliens vs. Hunter, az Alien vs. Avatars című agyfasz-parádé, vagy a jelen esetben tárgyalt, 2010-es Alien vs. Ninja is.

A filmet készítő brigád a trash-szcéna rajongói számára nagy valószínűséggel már ismerős lehet. Nevükhöz ugyanis olyan, hasonlóan őrült akció-horror-sci-fi-vígjátékok fűződnek, mint a 2008-as, alapvetésnek számító Tokyo Gore Police, a szintén zseniálisan menő Machine Girl, és az egyik személyes kedvencem, a 2009-es Robo Geisha is. Ha valaki egyiket sem látta volna a felsorolt címek közül, érdemes tudni, hogy leginkább a következő a közös ezekben az alkotásokban: úsznak a vérben, tocsognak a túlfűtött szexualitástól, és ha rendkívül elbaszott módon is, de eszméletlenül viccesek és szórakoztatók.

Szóval alapvetően az ember az Alien vs. Ninjától is sokat vár, amit a filmnek kissé döcögősen ugyan, de egy erős közepessel sikerül teljesítenie.

avn4.jpg

Egyszerű, mint egy savba mártott, lecsupaszított csontváz

Nos, az egészet talán azzal kezdeném, hogy ez nem egy olyan típusú mozi, mely nehezen emészthető, több interpretációs lehetőséget is magában hordozó, rétegesen szimbolista történettel rendelkezne. A csontig csupaszított sztori középpontjában egy csapatnyi nindzsa áll, akik falujukból azért indulnak útnak, hogy felderítsék az égen átsuhanó, hatalmas tűzgömb rejtélyét. A tűzgömb természetesen nem más, mint egy gyilkos hajlamú, delfinfejű idegen lényt a Földre szabadító meteor, melynek utasa alapvetően nem békés szándékkal érkezik bolygónkra. Hőseinknek meg kell állítaniuk őt azelőtt, hogy rászabadulna a falura, és megannyi lyukacsos fejéből előmászó ivadékával karöltve kipusztítana mindenkit.

Ennyi, se több, se kevesebb. Nindzsák és űrlények püfölik egymást, hol látványosabb, hol kevésbé látványos, de humoros szituációkban. Jobb helyeken ezt híják úgy, hogy Oscar-gyanús forgatókönyv.

Szép, szép, de...

Mint ahogyan a Cruel Restaurant esetében, úgy itt sem vagyok hajlandó sem a gyenge speciális effekteket, sem a túltolt színészi játékot, sem pedig a rendkívül ostoba alaptörténetet negatívumként kezelni, hiszen alapvetően egy-direkt trash, akció-sci-fi-horror-komédiáról beszélünk. Akadnak azonban olyan hátulütői is a megvalósításnak, melyek valóban visszahúzzák az Alien vs. Ninja-t, és megakadályozzák abban, hogy filmművészeti remekműként kiteljesedhessen.

avn3_1.gif

Vegyük példának okáért azt, hogy az első fél óra rettenetesen unalmas. Szinte semmi érdemleges nem történik, nem igazán halad előre a történet, és a karakterek személyiségének felépítése során is inkább biztosra mentek az alkotók. Mindegyikük egy tipikus, akciófilmes sztereotípia megtestesítője. Belemenős, forrófejű fiatal, tapasztalt, csendes szépfiú, dekoratív nő, akinek legfőbb szerepe az, hogy az akciójelenetek során segget villantson, és egy humorforrásnak szánt idióta, aki egyszerűen csak annyira idegesítő, hogy szó szerint áldottam az eget, amikor az idegen végre tőből leszaggatta az ostoba fejét.

A rendkívül gagyi, olcsó paintball kevlárokhoz hasonlító jelmezeket, valamint a túltolt, modern sminket, frizurákat, szintén negatívumként említeném, hiszen a humorfaktorhoz nem igazán adnak hozzá semmit, az atmoszférát azonban sikerül teljesen tönkrevágniuk. Nagyjából tíz perc kellett ahhoz, hogy be tudjam lőni, melyik korban játszódhat a film, és bármennyire is élveztem az akciójeleneteket, a kosztümökkel sajnos képtelen voltam megbarátkozni. (Leszámítva talán az egyetlen női ninja, Rin megjelenését.)

avn2.gif

A suttyóság a mi megmentőnk

Főhőseinkkel ellentétben az idegenek jelmeze kifejezetten érdekesre, kellőképp röhejesre, és egészen visszataszítóra sikerült. A gyarmatosító alien nagyjából olyan, mintha egy H.R. Giger által megerőszakolt, fogyatékos delfint látnánk, akinek különleges képessége, hogy triggerelje a hozzám hasonló, szerencsétlen tripofóbiásokat.

Kifejezetten dicséretesnek tartom azt is, hogy a készítők nem a CGi-technológia segítségével próbálták kibekkelni a feladatot. Az űrlények szerepében a legtöbb esetben valóban igazi, gumiruhába öltözött színészek ugrálnak, és ivadékaik is gumiból készült, amorf kutyajátékokra emlékeztetnek. A practical effektek nagy része is a látványosan szar kategóriába tartozik, digitális megoldásokat pedig tényleg csak a legszükségesebb esetekben vették elő, ami azért sem probléma, mert ezek leginkább az Asylum studio által animált remekművekre emlékeztetnek.

...csak szét kő' dikházni!

Mint azt már említettem, az Alien vs. Ninja egészen addig rettenetesen unalmas, amíg az a bizonyos meteor be nem csapódik, a delfinfejű idegenek megjelenése után azonban az események látványosan felpörögnek, az utolsó fél órára pedig a film teljesen megőrül, és igazi szürreális agykúrássá avanzsál.

Van itt minden, mint a búcsúban: torokgyík által megszállt nindzsák, gengszter-stílusban félrefordított pisztollyal lövöldöző alien, és egy már-már násztáncba hajló párharc a földönkívüli rettenet, és kedvenc nindzsa-bigénk, Rin között.

Mindent összegezve az Alien vs. Ninja egyszer bőven nézhető, alkoholmámoros délutánokra tökéletes trash-agybaszás. Annak ellenére is, hogy a készítők korábbi filmjeihez képest a cselekmény némileg lassabb, és a vér is kevesebb. Viszont, ami van, az legalább az igazi, tocsogó, undorító fajtából származik, és ilyenkor mondhatjuk ugye azt, hogy a kevesebb egyértelműen több.

Az első félidő lehetett volna érdekesebb, és annak ellenére, hogy egy direkt-trash filmről beszélünk, talán a karaktereket is jobban át lehetett volna gondolni, illet volna valamivel többet kihozni a személyiségükből. Ettől függetlenül persze alapvetően minden működik, ugyanis a film célja nagy valószínűséggel nem a világmegváltás volt.

Egyszer minden trash-rajongónak ajánlom, nálunk 5 rózsaszín mochiból hármat, plusz egy puszit abszolút megérdemel.

IMDB: 4,3 / 10

NÁLUNK:

3mochi.jpg

 

A bejegyzés trackback címe:

https://mochiofdeath.blog.hu/api/trackback/id/tr6114757161

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Budō Baka 2020.11.24. 23:37:35

Talán szinte pontosan két éve, amikor láttam ezt a csodát: ilyen fájóan röhögős, "annyira 糞 hogy az már jó" trash-élményt csak a Samurai Princess okozott még. Nem lepődnék meg, ha lenne a két film közt átfedés (közös stúdió/rendező/producer stb).

Mochi of Death

Kalandozások a japán horror és popkultúra világában. Filmek, képregények, könyvek és minden, ami belefér. kontakt: mochiofdeath(a)gmail.com

Facebook oldaldoboz

Friss topikok

süti beállítások módosítása