Őskáosz a metróalagútból (Marebito, 2004)

Takashi Shimizu nevét a horror szerelmesei leginkább a 2002-es Átok (The Grudge / Ju-on) című filmről ismerhetik. A 2004-es Marebito egy kevésbé népszerű alkotás, mely kis túlzással a művészfilmbe hajló, réteges, lélektani horror iskolapéldája. Leginkább a lovecrafti hagyományokból, az ismeretlentől való rettegésből, és az emberi elme sebezhetőségéből építkezik. Legnagyobb erénye, hogy nem rág a szánkba egyértelmű értelmezési lehetőségeket, sőt: a játékidő végeztével olyan kérdésekkel hagyja magára a nézőt, melyektől napokon, heteken keresztül képtelenség szabadulni.

marebito01.jpg

Az őrület alagútjai

Masuoka szabadúszó operatőr, a kamera igazi megszállottja. Élete egyáltalán nem mondható fényesnek, elvált, legalább egy öngyilkossági kísérleten túl van és antidepresszánsokat szed. Egyetlen szórakozása az emberi félelem kamerafelvételeken keresztüli megfigyelése, feltérképezése, legfőbb érdeklődési körét pedig a rettegésen át az őrületig vezető út jelenti. (Abszolút hétköznapi hobbi, ha engem kérdeztek...)

A férfinak egy nap sikerül lencsevégre kapnia egy brutális öngyilkosságot a tokiói metró egyik állomásán. Egy tébolyult férfi valami szörnyűséges dolog hatására saját szemét döfi keresztül egy késsel. A felvétel olyannyira felkelti Masuoka érdeklődését, hogy képtelen szabadulni a gondolattól: vajon mit láthatott ez a szerencsétlen a föld alatt, amitől képtelen volt máshogy szabadulni? Mi lehet annyira borzalmas, hogy valaki kizárólag az öndestrukció ilyen mértékben radikális formájától remélhet megváltást?

tumblr_mxhhyjgf9d1rcztqjo9_400.gif

Az operatőr úgy dönt, felfedezőútra indul a város gyomrában húzódó metróalagutakba, annak érdekében, hogy megtalálja a választ kérdéseire. Útközben pedig fogja magát, és gyógyszereit belehajítja az első, útjába kerülő szemetesbe.

Masuoka a kihalt, használaton kívüli alagutakban barangol, ahol egyre szürreálisabb dolgokat tapasztal. Több jel is arra mutat, hogy kezdi elveszteni józan eszét, főként az öngyilkosságot elkövető férfi szellemével történő találkozás során gyanakodhatunk arra, hogy valami nincs rendben. Egy alagútban a "belső Föld" teória létezésének lehetőségeit latolgatni egy kísértettel ugyanis, fogalmazzunk úgy, nem feltétlenül hétköznapi dolog. A képzelet és a valóság közti vonal azonban akkor mosódik el végérvényesen, amikor az operatőr az alagút végén egy hatalmas, ősi város romjaira bukkan. (Ha ez már önmagában nem lenne elég lovecrafti referencia, Masuoka meg is jegyzi, hogy elérkezett „az Őrület hegyeihez”. )

tumblr_p0ltf6hkod1ttdma2o1_1280_png.jpg

Itt találkozik főhősünk egy fal tövében azzal a láncra vert, teljesen meztelen lánnyal, aki később történetünk kulcsfigurája lesz.

Masuoka hazaviszi magával a fiatal nőt, akit egyszerűen F-nek keresztel. F furcsa teremtés, nem beszél, képtelen kétlábon járni, és enni vagy inni sem hajlandó . Egészen addig, amíg az operatőr fel nem sérti a kezét, és az ujjaiból kiserkenő vér szagára a lánynak azonnal megjön az étvágya.

A réteges rettegés nagymestere

A legfontosabb dolog, amit már az elején érdemes leszögezni, hogy a Marebito egyáltalán nem az, amire első ránézésre látszik. Véletlenül sem vámpírmozi, és még csak nem is olcsó, harmadosztályú Lovecraft-imitáció. Takashi Shimizu sok helyről merít, ez tény, de éppen ezért lesz filmje egy rendkívül egyedi, réteges, több interpretációs lehetőséget magában rejtő alkotás, melynek alaptörténete csupán a felszín.

 tumblr_lsb5mk2jaj1qa9p8uo1_500.gif

F ismeretlen eredetű entitás, párhuzamba hozható akár Lovecraft ősi isteneivel is. Ezt a vonalat erősíti a szerzőre tett korábbi utalás is, valamint a film végső tanulsága: az igazi rettegés az elménkben elzárt ősi tudás megértése. Maga a cím is némileg lovecrafti mivoltra utal, hiszen a Marebito szó a "mare", azaz ritka, és a "bito", vagyis ember szavak összetétele, jelentése pedig nem más, mint messziről jött, isteni vagy túlvilági származású idegen, aki bölcsességet, tudást hoz az emberek számára.

F alakja azonban sokkal inkább egy szimbólum, mintsem valóban létező, emberi vagy ember feletti entitás. A lány az ismeretlen, a megszállottság, az őrület, és a lelkiismeret megtestesítője. Azon szörnyűségeké, amik szépen, lassan felzabálják az őt pesztráló operatőrt, aki hatalmas súlyokat hordoz a vállán. A sztori egy pontján kiderül például, hogy az Masuoka egyáltalán nem ártatlan lélek. Megölte saját feleségét, lányával, Fuyumival pedig, ahogy ő maga fogalmaz, állatként bánt. Ám ennek ellenére sem sikerült teljesen elvesztenie a józan eszét és megélnie az áhítozott, fokozhatatlan rettegést.

Ez az a pont, ahol elkezd bennünk motoszkálni a felismerés: F talán valós alak, talán nem. Lehetséges, hogy Masuoka lánya, de lehetséges az is, hogy csupán a Fuyumi halála által generált bűntudat kivetülése.

Amennyiben F valóban az operatőr lelkiismeretének megtestesülése, az könnyedén megmagyarázhatná a film végét, melyben a metróalagút a túlvilágként is értelmezhető, ahol Masuoka lelke a halál után sem lel nyugalomra. Ebből a szempontból szimbolikus értelmet nyer maga a vér is, amivel a lány táplálkozik. (Különösen az operatőr és F "románcát" beteljesítő csókjelenet során.)

tumblr_nzeyp979qs1ubf88so1_1280_png.jpg

Nincs magyarázat, csak az őskáosz marad

Ez persze csak egy interpretációs lehetőség a sok közül. Nincs szánkba rágott, végső megoldás, és nem is ez a lényeg. Sokkal fontosabb, hogy akár napokig, hetekig velünk maradó szorongás kiváltására képes a tudat, hogy nem igazán értjük, mi történt Masuoka-val, hiszen a film hátterében végig egy felettünk álló, ismeretlen eredetű erő munkálkodik. Amit azonban úgy tűnik, az operatőrnek sikerül a történet végére megértenie.

Éppen ezért annyira tökéletes a Marebito, amennyire. Az értelmezés lehetősége attól függ, milyen megközelítésből nézzük a sztorit. Masuoka és F története lehet egy szimbolista családi dráma, egy működésképtelen kapcsolat meséje, szólhat a rajtunk kívül létező világ grandiózusságától való rettegésről, vagy egyszerűen egy holtvágányra futott elme hétköznapi harcaként is felfogható az izolációval és az abból fakadó őrülettel szemben. Minden szempontból lenyűgöző és elgondolkodtató alkotás ez, amit érdemes többször megnézni, hiszen minden egyes alkalommal újabb és újabb jelekre, interpretációs síkokra bukkanhatunk. Olyan, mint egy nyomozás, ahol az apró részletek és szimbólumok összeillesztésével saját magunk rakhatjuk össze végleges értelmezést.

A kiváló kameramunka és a folyamatos, hideg színek alkalmazása pedig csak fokozzák a hatást. Szinte bőrünkön érezni a jeges, nagyvárosi elidegenedést. Képtelenek vagyunk azonosulni a szereplőkkel, nem csak cselekvéseik taszítanak el bennünket a történettől, de a vizualitás is arra játszik, hogy külső szemlélő undorodjon a Marebito világától, és inkább afféle nyomozóként próbálja meg felderíteni a történet mélységeit és elvarrni a szálakat, mintsem azonosuljon a főhős karakterével. Már persze abban az esetben, ha el lehet őket varrni egyáltalán.

Azok számára, akik egy konkrét, könnyedén értelmezhető történetet várnak, a Marabito könnyen tűnhet az őskáosz megtestesülésének, jó ötletek egymásra dobált és befejezetlen halmazának. Azonban jóval több ez, mint egyszerű fércmű. Abban az esetben, ha a linearitás helyett az atmoszférára koncentrálunk, és megpróbálunk olvasni a rejtett üzenetek közt, Takashi Shimizu filmje igazán zseniális alkotásnak tekinthető, amin érezni, hogy valódi szerelemgyerek.

Egyáltalán nem egy könnyed, vasárnap délutáni mozi, de nálunk az öt rózsaszín mochiból éppen ezért sikerült négy és felet megszereznie.

IMDB: 6,1

NÁLUNK:

mochi4-5.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://mochiofdeath.blog.hu/api/trackback/id/tr7714857588

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Hirdetés

Mochi of Death

Kalandozások a japán horror és popkultúra világában. Filmek, képregények, könyvek, és minden, ami belefér. kontakt: mochiofdeath(a)gmail.com

Facebook oldaldoboz

Friss topikok