Raymond Chandler aberrált lázálma - Koya no Dacchi waifu (1967)
Dutch Wife in the Desert / Inflatable Sex Doll of the Wastelands

Sho, a fejvadász új megbízást kap. Meg kell találnia egy kétes ingatlanügynök elrabolt szeretőjét, akit kamerák előtt megerőszakolt és talán meg is ölt egy bűnbanda. A dolog azonban a háttérben szövevényesebb, mint első látásra gondolnánk. A bérgyilkos saját, elfojthatatlan vágyainak köszönhetően olyan dolgokba keveredik, amik teljesen elmossák számára a valóság és a lázálmok közötti, vékony határvonalat. Mindezt egy olyan városban, melynek legfőbb megélhetési forrását a furcsa, túlzottan is élethű szexbábuk jelentik.

waifu_01.jpg

Yamatoya Atsushi 1967-es alkotása, a Koya no Dacchi Waifu a noir és az erotika brutális találkozása, a japán pink filmek egyik egyedi és megosztó gyöngyszeme. Darabos, szürreális őrület, mely egészen biztos, hogy ott lapul David Lynch és Daniel Clowes fiókjaiban is.

Egy lázálom torz képzelgéseket tükröző üvegcserepei

Egy bérgyilkos és egy rejtélyes férfi találkozik a homokos puszta kellős közepén. Furcsa párbeszédükből egyelőre egy szót sem értünk. Ez akár még egy rossz vicc kezdete is lehetne, de nem az. Erre rögtön rájövünk akkor, mikor megszólal a shinto imához hasonló, kántáló férfihang és feszült free jazz zenére megjelenik a főcím, melynek alternatív angol fordítása már önmagában sokat sejtet: a pusztaság felfújható szexbabája.

A főcím után egy magányos fánál találjunk magunkat, a sivatag kellős közepén. Sho feladatot kap a rejtélyes férfitól: ha egy kétdekás piásüveget sikerül az egyik ágról három lövésből eltüntetnie, fel van véve.

A próba nem várt eredményt hoz, és ezzel máris a dolgok közepében találjuk magunkat.

Sae, a megbízó titkárnője és szeretője hat hónappal korábban tűnt el. Veszélyes üzletfelek markában van, akik egy félresikerült ingatlanügy miatt kínozzák és szexrabszolgaként tartják fogva. A bántalmazást rendszeres telefonhívások és egy filmfelvétel is igazolja, melyen a fiatal nő brutális megerőszakolása látható.

tumblr_d6035885e6d801974c83f4dec9c29e1b_374ee725_1280.jpg

A fejvadásznak ennyi, és a munkáért járó előleg épp elég ahhoz, hogy belevesse magát az ügybe, melyről idővel kiderül, hogy nem csupán a pénz miatt fontos számára, de személyes bosszúhadjárat is. A Sae-t elrabló banda egyik tagja ugyanis az a férfi, aki az ő egykori barátnője megbecstelenítéséért és meggyilkolásáért is felelős.

Ami pedig ezután következik, lassú, kanyargós út a totális őrület felé.

A narratíva egyre inkább darabjaira hullik, és apró részletekből próbáljuk összerakni a történéseket, melyekről sok esetben nehezen tudjuk eldönteni, hogy a valóság, egy rossz flashback, vagy épp egy lázálom torz képzelgéseit tükröző, szilánkosra tört üvegcserepei.

A sok helyen amatőrnek tűnő kameramunka, a remegő beállítások és a kevésbé kontrasztos fényképezés a megszokott, hollywoodi produkcióknál sokkal nyugtalanítóbbá teszik a Koya no Dacchi waifu-t. A szokásos detektívmozikkal ellentétben, ahol végül az igazság a legnagyobb fordulatok ellenére is győzedelmeskedik, egy teljesen labilis, abnormális világban találjuk magunkat, ami rémisztő módon sokkal jobban hasonlít a való élethez, mint egy happy end-del végződő Humphrey Bogart film. Annak ellenére is, hogy itt némileg több szexbabával találkozunk, mint egy átlagos, Heves megyei kisvárosban.

Kaotikus és feszült, mint egy free jazz improvizáció

Tény és való, hogy a film nehezen befogadható alkotás. Totális agybaszás, melyet azok fognak igazán értékelni, akik nem klasszikus történetvezetésre és a detektívfilmektől megszokott megoldásokra, vagy a hormonháztartást stimuláló softcore pornóra vágynak.

Darabos, sokszor illogikusnak tűnő történet megszállottságról, vágyról, szexuális frusztrációról, és a férfiak által uralt, vadállatias, erőszakos társadalomról. Utóbbit a filmben erős eszközként alkalmazott, nők elleni erőszak, Sho falloszként fetisizált fegyvere, vagy épp az alternatív angol címben külön kiemelt szimbólum, a szexbábú is erősíti.

A Koya no Dacchi waifu tehát nem könnyen emészthető, de mindenképp figyelemreméltó és emlékezetes alkotás.

Raymond Chandler beteges lázálma, miután egy teljes hetet hatvanas évekbeli japán pornó befogadásával, művészmozik látogatásával és illegális vagy fél-legális szubsztanciák fogyasztásával töltött.

Nem lennék meglepve egyébként, ha Yamatoya filmje David Lynch Kék Bársonyára, vagy Daniel Clowes egyik legjobb és legérdekesebb grafikus novellájára, az 1993-as Like a Velvet Glove Cast in Iron-ra is nagy hatással lett volna. A javarészt Clowes álmain alapuló képregény ugyanis mind történetét, mind szürreális kisugárzását tekintve is hasonlít a Koya no Dacchi waifu világához és hangulatához.

kepkivagas.JPG

Kaotikus és feszült, mint egy free jazz improvizáció egy szűk, füstös bárban az apokalipszis éjjelén. Azok számára, akik kedvelik a hatvanas évek olyan borult japán filmjeit, mint például az 1964-es Hakujimatsu (Daydream), vagy az 1968-as Moetsukita Chizu (The Man without a Map), a Koya no Dacchi waifu-t nyugodt szívvel merem ajánlani.

Hardcore weird, noir és az erőszakos közösülésnél mélyebb mondanivalót is hordozó pink film rajongóknak pedig egyenesen kötelező. Nem egyszerű softcore pornó, és nem is tucat hard boiled detektívmozi, sokkal inkább szürrealista műalkotás.

Nálam, ha kissé vontatottnak is találtam, az öt rózsaszín mochiból négyet az egyedisége és furcsasága miatt mindenképp megérdemel.

IMDB: 5,6

NÁLUNK:

4mochi.jpg

 

 

A film, ha nem is a legjobb minőségben, de jelenleg a Youtube-on is elérhető.

Ha szeretnél több hasonló tartalmat olvasni, KÖVESD A MOCHIT FACEBOOK-ON!

A bejegyzés trackback címe:

https://mochiofdeath.blog.hu/api/trackback/id/tr8415574350

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Hirdetés