Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Jelentés az őrület bugyraiból: Dogra Magra (1988)

A fiatal Ichiro Kure egy elmegyógyintézet cellájában ébred. Nem emlékszik semmire, fogalma sincs, miért van itt és kicsoda ő valójában. Mint később megtudja, brutális gyilkossággal gyanúsítják. Az esetét két orvos egymással versengve vizsgálja. De lehetséges, hogy ebben a történetben már mindenki elvesztette a józan eszét?

dogramagra.JPG

Dogra Magra: modern japán irodalom a filmvásznon

A Dogra Magra (ドグラ・マグラ) Matsumoto Toshimo filmrendező utolsó, 1988-as munkája. Matsumoto – habár élete során mindössze három játékfilmet rendezett – a japán mozi egyik legkreatívabb alkotója. Filmjei a maguk módján újítóak és bizarrak, egytől egyig eredeti eszközökkel dolgoznak. A Dogra Magra például egy szürreális rémálomba csomagolt gyilkossági rejtély, amely során a néző legalább annyira kétségbeesetten próbálja összerakni a valóságot, mint az elmegyógyintézetben rekedt főszereplő.

A film Kyusaku Yumeno, japán író azonos nevet viselő regényéből készült. Kyusaku a modern japán irodalom ismert alakja, főként avantgárd, szürrealista megközelítésben íródott korai sci-fi és detektívtörténeteiről, alapvetően bizarr elbeszéléseiről híres. Olykor a japán H.P. Lovecraftként is szokták emlegetni, ami nem feltétlenül alaptalan, hiszen Kyusaku munkásságát többek közt Poe és Lovecraft is erősen inspirálta. A Dogra Magra például a modern japán irodalom egy olyan gyöngyszeme, melyben az avantgárd furcsa módon keveredik gótikus horror-irodalommal, tökéletes alapanyagot képezve ezáltal egy igazán őrült, nyomasztó, ámde érdekes adaptációhoz.

Kapaszkodók nélkül az őrület dzsungelébe

A fiatal Ichiro Kure egy elmegyógyintézet cellájában ébred. Nem emlékszik semmire, fogalma sincs arról, miért van bezárva vagy kicsoda is ő valójában. Mint később megtudja, brutális kettős gyilkossággal vádolják. Pszichotikus állapotban megölte a menyasszonyát majd pedig saját édesanyját is.

A fiatal férfi esetét két orvos, dr. Wakabayashi és dr. Masaki egymással versengve vizsgálja. Ichiro állapotát mindketten egy biológiai eredetű jelenségre vezetik vissza, mely szerint az ősök emlékezete a génjeinkben kódolva él tovább. Az orvosok tehát úgy gondolják, hogy a fiú a gyilkosság során felmenője tettét reprodukálta: egy kínai festőét, aki korábban pusztán azért gyilkolta meg a saját feleségét, hogy egy sor illusztráción keresztül örökíthesse meg a halott női test bomlását, ezáltal bemutatva, hogyan kerekedik felül az igaz szerelem a testi vágy ürességén.

A történet több pontján is úgy tűnik, hogy Ichiro emlékezete kezd visszatérni. Bizonyos helyzetekben szörnyű fejfájás tör rá vagy épp különös látomások szereplője lesz, végül azonban a csak még jobban összezavarodik ahelyett, hogy a kép kitisztulna.

A film kezdetben nem ad semmiféle kapaszkodót vagy támpontot, nem helyezi kontextusba a brutális gyilkossággal vádolt fiatal férfi karakterét. Nem tudjuk, valójában egy szörnyeteg vagy egy áldozat áll-e előttünk, de még azt sem, hogy az őt kezelő orvosok épelméjűek-e. Amikor pedig úgy tűnik, hogy kezdjük átlátni a helyzetet, ismét csak széthullik az egész kirakós és szedegethetjük a földről a darabkáit, feltéve magunknak az elkerülhetetlen kérdést: mennyi a valós ebből az egészből és mennyi egy beteg elme szüleménye?

Milyen érzés lehet elmebetegnek lenni?

A Dogra Magra az első pillanattól kezdve kiválóan érzékelteti, milyen lehet az, ha mentálisan kicsúszik a lábunk alól a talaj. Hogy az elménk megbomlásával hogyan omlik össze az általunk korábban ismert valóság is.

A látványvilágot tekintve végig jelen van valamiféle súlyos kényelmetlenség, amit főként a film jelenidejében játszódó jelenetekben használt zöld és a sárga erős árnyalatainak, valamint a visszaemlékezések és a delíriumos állapotban játszódó képsorok során alkalmazott piros színek használatának köszönhetünk. A jól megválogatott színpaletta a kakofón aláfestő zenével együtt teszi igazán valóságon túlivá, lázálom-szerűvé a látottakat.

Ezzel szemen a film artworkje egy kissé félrevezető. Első ránézésre a plakát valamiféle ero guro rettenetet sejtet. Személy szerint nagyon kellemetlenül és mocskosan érzem magam már akkor, ha csak ránézek, és nem tudnám megmondani, hogy konkrétan miért. Sok hasonló stílusú munkát láttam már, de a Dogra Magra Suehiro Maruo festményekre elékeztető plakátja egyszerűen taszító. Ennek tükrében pedig valami sokkal brutálisabb, lélektelenebb exploitation filmet vártam, tele a valóságtól elrugaszkodott, velejéig romlott karakterekkel és emberi belsőséggel.

Erről azonban szó sincs. A Dogra Magra – habár rendkívül furcsa – egy ügyesen felépített experimentális thriller, ami remekül világít rá az emberi elme esendőségére és arra, hogy a valóság tulajdonképpen relatív.

Művészkedő káosz vagy filozófiai mélységekbe merülő műalkotás?

És hogy mit tudunk meg a film végére? Nos, abban én sem vagyok egészen biztos. A rengeteg párbeszéd és visszaemlékezés látszólag rengeteg információmorzsát szór elénk, melyeket felcsipegetve összerakhatjuk a saját interpretációnkat, de a gyakorlatban megannyi értelmezés lehetséges. Sokak szerint például Ichiro figurája maga a japán nemzet allegóriája, az 1920-as években játszódó sztori pedig az identitásválsággal küzdő ország története, melyben a génekbe kódolt emlékek a kínai kulturális és történelmi örökségre utalnak.

Összességében azt mondanám, hogy ha az interpretáció terén nem is ásunk túlságosan mélyre, a Dogra Magra még úgy is egy igencsak alulértékelt alkotás és sokkal több figyelmet érdemelne, a nyugati filmes körökben legalábbis egész biztosan. Egyáltalán nem az az inkoherens, elmebeteg káosz, aminek első ránézésre tűnhet. Sokkal inkább jól megkomponált műalkotás, amely erőteljes, filozófiai mélységű kérdéseket vet fel az őrülettel, a normalitással és általában az emberi identitással kapcsolatban.

Nyitva hagyva az értelmezés kapuit, nem akar lenyomni a torkunkon magasröptű megfejtéseket és életigazságokat, kiválóan példázva ezáltal azt, hogy az igazán jó film sokkal több, mint egyszerű szórakoztató médium és hogy az üresen hagyott, fehér foltok sokszor jóval beszédesebbek egy teleírt lapnál.

IMDB: 6,6

NÁLUNK: 4mochi.jpg

—————————————————-

Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél több ilyet is olvasni a jövőben, támogathatod a szerző munkáját a Donably profilján vagy a PayPalon keresztül.

A bejegyzés trackback címe:

https://mochiofdeath.blog.hu/api/trackback/id/tr5218146434

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Mochi of Death

Kalandozások a japán horror és popkultúra világában. Filmek, képregények, könyvek és minden, ami belefér. kontakt: mochiofdeath(a)gmail.com

Facebook oldaldoboz

Friss topikok

süti beállítások módosítása