Tarao Bannai magándetektívnek különös ügyet kell felderítenie: egy fiatal lány hétköznapinak legnagyobb jóindulattal sem mondható halálát egy kis japán faluban.

A japán detektívtörténetek különleges helyet foglalnak el a szívemben. A kedvenc könyveim listáján egyaránt előkelő helyet foglal el Misima Jukio Élet eladó című regénye és Abe Kóbó A feldúlt térkép című műve. Az ilyen jellegű sztorik hangulatában mindig van valami különlegesen furcsa. Hacsak indirekt módon is, de a hátterükben ott munkálkodik a természetfeletti.

A The Tragedy in the Devil-Mask Village (Tarao Bannai: Kimen mura no sangeki ) is egy hasonló történet, amelyben Tarao Bannai magándetektívnek különös ügyet kell felderítenie: egy fiatal lány hétköznapinak legnagyobb jóindulattal sem mondható halálát egy kis japán faluban.

A nyomozó az álcázás mestereként veszi fel a kesztyűt a gyilkossal szemben a detektívtörténetek és a horror határán táncoló, szórakoztató filmben. De vajon sikerül-e felgöngyölítenie a percről percre csak egyre inkább összebogozódni látszó szálakat?

De ki az a Tarao Bannai?

A The Tragedy in the Devil-Mask Village az összesen 13 különálló filmet megélt Tarao Bannai (多羅尾伴内) detektívszéria utolsó darabja. A főszereplő egy Columbohoz hasonlóan csodabogár nyomozó, akinek különleges képessége, hogy az álcázás mestereként több különböző arcot tud magára ölteni. Ebben az epizódban Tarao egy kis faluba utazik, ahol egy brutális gyilkosságsorozatot kell felderítenie.

A Tarao Bannai: Kimen mura no sangeki Yamaguchi Kazuhiko rendezése, akinek a neve a Pinky Violence filmek kedvelőinek nagy valószínűséggel nem ismeretlen. Yamaguchi jegyzi ugyanis többek közt az 1971-es Delinquent Girl Boss: Worthless to Confess című film mellett a legendás Kaji Meiko főszereplésével Wandering Ginza Butterfly-t is.

Erős kezdés után egy pohár jó limonádé

A film első percében egy gyanútlanul játszó kislány egy vízimalom kerekéhez kötözve találja meg saját édesanyja holttestét. Ígéretes felvezetés, amit rögtön egy igazán letaglózó főcím követ. A stáblista háttérben végig szürreális, erotikus rémálomba illő képek futnak, eltorzult arcú, koitálást imitáló, félmeztelen démonalakok vonaglanak disszonáns zenére. Ha az ember nem tudná, hogy egy detektívtörténetet indított el, könnyen azt is hihetné, hogy egy avantgárd vizsgafilmet néz, amit az 1960-as Jigoku kimaradt snittjeiből ollóztak össze.

Ez a képi világ azonban összességében nem jellemző a filmre, még annak ellenére sem, hogy a rendező sokszor valóban izgalmas és néha ténylegesen ijesztő vizuális megoldásokkal operál. Ha valami túlságosan extrémre számítunk, akkor bizony csalódnunk kell, a The Tragedy in the Devil-Mask Village ugyanis sokkal inkább az a limonádé-kategória, amit egy kevésbé edzett tizenéves is nyugodt szívvel nézhetne végig.

A falu, ahol mindenki gyanús

A konkrét cselekmény a nyitó képsorok után 20 évvel indul. Ekkor ismerkedünk meg Chihiroval, a fiatal üzletasszonnyal, aki nővére esküvőjére látogat haza a fővárosból. Az események azonban hamarosan szörnyűséges fordulatot vesznek, a szóban forgó testvér ugyanis már aznap este egy rituális gyilkosság áldozatául esik. Holttestét a folyóban, egy ajtóhoz kötözve találják meg, a mellében tőrrel, a teste mellett pedig egy vörösre festett Noh maszkkal.

A gyanú árnyéka első pillanattól kezdve egy adott személyre terelődik, az író (Kakefuda Masahiro) és a rendező azonban jó munkát végeztek azt illetően, hogy semmiben ne legyünk túlságosan biztosak. A háttérben ugyanúgy állhat egy természetfeletti erő, mint ahogyan az irigység vagy a látszólag nem létező családi belviszály, vagy épp a két család közti rivalizálás is. A szálak csak tovább bonyolódnak, amikor kiderül, hogy a húsz évvel korábban, a vízimalomnál talált holttest a meggyilkolt lány Tokióból hazalátogató féltestvérének édesanyjáé volt, a családon belül pedig mégsem annyira idilli viszonyok uralkodnak, mint azt elsőre gondolhattuk volna.

A feszültség tovább fokozódik, amikor második gyilkosság is bekövetkezik és egy újabb testvérből, a családi vagyon második jogos örököséből szintén áldozat válik. Ahogy a történet vége felé haladunk, már szinte mindenki gyanús.

Lassú de szórakoztató: ha másért nem, a hangulat miatt megéri

Ezt a filmet a legtöbb hetvenes évekbeli japán thrillerhez hasonlóan különleges atmoszféra teszi igazán élvezetessé. A The Tragedy in the Devil-Mask Village egyszerre szórakoztató, humoros, mégis különös és talán kissé nyomasztó hangulat is járja át egyben. Ez főként a különleges képi világnak, a kiváló operatőri munkának, a szürreális, álomszerű hatást keltő színeknek, illetve több jelenetben is feltűnő maszkok és bábok alkalmazásában rejlő uncanny valley hatásnak köszönhető. Másrészt pedig a feszültség teremtésére kiválóan alkalmas tradicionális hangszereket felvonultató soundtrack is rátesz egy lapáttal.

A hatást nagyban fokozná azonban, ha a rendező az erőszakos jelenetek bemutatása terén jóval bátrabb lett volna és többet látnánk az egyébként javarészt kamerán kívül történő gyilkosságokból. Valamint az is a film előnyére válna, ha az álcázás szuperképességével rendelkező Tarao Bannai 7 arcának esetében a maszkmesteri munka egy kissé erősebbre, meggyőzőbbre sikeredett volna.

Összességében a The Tragedy in the Devil-Mask Village semmiképp sem egy mestermű. Ám érdekes, izgalmas és az apróbb buktatókat leszámítva jól felépített történet. Sokak számára lehet kissé lassú, azonban én személy szerint szeretem a lassan kibontakozó, vontatott történeteket. Tény és való persze, hogy ezt a közel másfél órát akár 45 percben is le lehetett volna rendezni. Azonban a film csak a mai végletekig fokozott sikerfilmek sebességéhez képest tűnik kissé vontatottnak. Ez a lassúság egyértelműen az atmoszféraépítés előnyére válik.

Vizuális szempontból azonban a The Tragedy in the Devil-Mask Village mindenképp erősnek mondható, köszönhetően a kiváló operatőri munkának, a jól megkomponált snitteknek és a gyönyörű színek használatának. Azok, akik kedvelik a vidéki japán életérzést* és a misztikus, kissé sötét, azonban mégsem túl brutális hangulatú filmeket, egész biztosan örömüket lelik majd ebben az egyébként feledhetetlennek semmiképp sem mondható, ellenben szórakoztató alkotásban.

*(a vidéki Japán hangulata egyébként utánozhatatlan, ezt volt szerencsém megtapasztalni akkor, amikor Nara környékén járva a Google Maps a Nara Park helyett egy rizsföldre vezetett. True story, de ez egy más lapra tartozik.)

—————————————————-

Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél több ilyet is olvasni a jövőben, támogathatod a szerző munkáját a Donably profilján vagy a PayPalon keresztül.